KenderKóc

Már előző éjjel sem aludtunk. Apró kis teste forró lázban égett. Semmit nem akart elfogadni és befogadni. Ha valami mégis bekerült, sugárszerűen távozott is.  Most, alszik apróbabóm. A szobánk ablakpárkányán pötyögök a csendben. Ma, tudok pötyögni, mert aludtam. Igen!!!! Leterítettem a földre egy takarót a kiságy mellé, és aludtam, itt ott egy-egy órát, de a… Tovább »

Lelked mélyén, ahol a madár is ritkán jár békesség és csend van. Ebben a csendben, ebben a nyugalomban találod kérdéseidre a választ. Ha eljutsz oda, hogy megfogalmazd, amire kíváncsi vagy már el is indultál felé. A lendület visz, ahogyan mélyül a lélekismereted és hidd el, felfelé tartasz. Mielőtt átlendül a hinta, mindig megáll egy pillanatra… Tovább »

Tiszta Forrásból meríteni, Tiszta tekintetekben megfürödni, Tiszta gondolatokkal felvérteződni, ezt szeretném. Nem volna szűk, és nem volna nehéz, nem volna nyűg és nem volna kevés. Ha a vágyam valóra válna, nem zavarna a szakadás, itt és most egy volnék én, és az áramlás. Addig, míg a vágy fentről a szívbe költözik, takarítok rendületlen, sürgök- forgok,… Tovább »

Nézem Pablo Picasso “Gyermek galambbal” című festményét, nem véletlenül. A napokban több olyan gyermekekről szóló publikációt olvastam, ami szíven ütött és fel kell dolgozzam a magam módján.Igyekszem a napos oldalát észrevenni a világnak, de ettől még pontosan látom, hogy mennyi nehézség van körülöttünk. Mindig elém kerül ez a kép, amikor látnom kell. Segítő üzenetet hordoz… Tovább »

Motringokban, gombolyításra várt a sok tarka-barka fonal.  A kislány két kezét kinyújtotta, Anyácska pedig ujjai közé fogta a fonal végét. Az első néhány mozdulatot csendben végezték, aztán a lányka így szólt: – Ez, nagyon fárasztó, fáj a kezem. -No, akkor segítünk ezen.-  szólt az Anya és egy szék támlájára tette a motringot. Majd tekerte-tekerte-tekerte, a… Tovább »

Csodaszép a koszorúd! – mondta Anyácska. – Köszönöm szépen, csillag megy az égen. Köszönöm szépen, csillag megy az égen – skandálta a kislány, miközben megmosta a kezét és az asztalhoz ült. Anyácska mézet csurgatott a kölesre. A csorgó, aranyló méz látványa  mindig elbűvölte. Az aszalt gyümölcsöket maga szórta, különböző alakzatokat formálva a tányérkájába.  – Jó… Tovább »

Esetemben (4 gyermekes anyaként) az egyetlen dolog, amiben létjogosultsága van a böjt gyakorlásának, hogy az én-időmet korlátozom, mert pl. csokiról🍫 lemondani, nem nagy kihívás.☺ Az időjárás is segít azzal, hogy a nyíló virágokat hó❄ fedi, mintha altatni szeretné bontakozásukat, hogy ne csalogassák énekelni vágyó dalnokok lelkét. Hálás vagyok, mert a bevackolódással a belső rend kialakítása… Tovább »

A csendes együttlétnek kopogtatás zaja vetett véget. A kislányt játszani hívták apró fiúk és leánykák. -Menj csak! – mondta az anya, majd a távozóhoz szólt: –Mire delet harangoznak érj haza, ebédre! Úgy lesz! Jövök majd!- de, már szaladt is. Az anya becsukta az ajtót, összehajtogatta a kezében lévő törlőkendőt, megigazította az asztalterítőt. A vázában lévő virágoknak friss… Tovább »

  A szépség ott van.. minden pillanatban, minden tűnő árnyban, a Holdvilágban, a Napsugárban. A Föld befogadásában, a víz változásában, a levegő áramlásában a tűznek lángjában és parázsában. A kacagásban, a könnyekben, a kezekben, a szemekben. A szépség ott van kezdetben és végben. Látható és hallható. Van, hogy kézzelfogható. Lelkedig ér hívó szava, tükröt tart,… Tovább »

Fülfájós kisgyerek volt. A közèpfül-gyulladás kirobbanását mindig az éjszakai, hangtalan hányás, és az emelkedő láz jelezte. Olyankor nem mosolygott, szemei fénytelenül meredtek előre. Fájdalma beburkolta őt. Nem kellett meghallani semmit, amit nem értett.   Fejére sapkát húztak, meleg sóval tömött zoknival enyhítették fájdalmát. Szerette a doktort, akit ilyenkor felkerestek, mert határozottságával, erős kezeivel, kedves szavával és… Tovább »