A föld melegen sóhajt..
Utolsó fehér hófoltjait, mint a múlt emlékét őrzi, lassanként az is párává lesz.
Meleg lehelletét belélegezve, felfűti didergő lelkünket.
Adjuk át magunkat az ébredés, a felismerés lehetőségének.
Legyünk odaadók, akár a természet, aki létezésével inspirálja belső lélekerőinket.
Nem kér és nem hív, nem követel és nem siet, nem vár el csak van, bontakozik.
Őt figyelve, tanulhatunk tőle.
Kommentek