Blogol-Ok

9 hónappal ezelőtt fogalmaztam meg az alábbi sorokat:

“Úgy döntöttem, gyalog megyek tovább…lépésről-lépésre…mint a babám,aki negyedikként épp oly ámulattal tölt el,mint a többiek….hajthatatlanul próbálja felfedezni a világot 🙂
Körülnézek a Szabadban 🙂
Megígérem magamnak,hogy a szépet fogom észre venni,és ha elesem majd sírok,de tovabbmegyek éppen úgy, mint most a legkisebbem :)”

Mostanra, legkisebbem már fut és óvatosságra kell inteni, bennem pedig megszületett az érzés, hogy megosszam, leírjam, keretbe foglaljam azokat az értékeket, érzéseket, amelyek mentén a Szabadságomat megélem. Amikor az érzés megszületett, már a név is egyértelművé vált.

Napokkal ezelőtt egy MESE fonalát kezdtem felgombolyítani,amikor jött felismerés💥

A falu, ahol a kisleány megszületett KENDERKÓC, az én belső világom🌍
Ha az, a világ végétől néhány lépésnyire van, akkor nem kifelé, hanem befelé kell elindulnia, hogy felfedezhesse..vagyis KENDERKÓC színeinek, formáinak, lakóinak, történéseinek leírása rólam szól majd.
Arról, ahogyan én látom a világot, mint anya, nő, felesèg, nevelő, háziasszony, takarítónő, szakácsnő, kertész, cukrász, adminisztrátor, lakberendező, író, a hétköznapok dalnoklelkű vándorművésze.

Hááát, ez az ok, amiért itt és most beleugrom a mélyvízbe úgy, hogy nem tudok úszni. Blogot indítottam, próbára téve, kihívás elé állítva önmagam.

Ha van kedved, tarts velem, hogy megmutassam, hogy látom, érzékelem a világot én💗🌷💗