Amikor babákat készítek, gondolatokat vetek papírra, elkészítek egy finom keltkalácsot, rendet rakok a könyvespolcon, együtt vagyok azokkal, akiket a legjobban szeretek az nekem
ÖRÖM, mert jelen vagyok abban, amit csinálok, mert pont ott van a figyelmem, ahol vagyok, amire és akire szánom.
Felmerül a kérdés..
Vajon ismerem-e a titkukat?
Megszemléltem-e Őket?
Megtanultam-e, hogy Lényegük az apró részletekben rejlik?
Tudom-e róluk, hogy mitől válhatnak jóvá, széppé és igazzá?
Átadom-e magam nekik?
Általam vajon kiteljesedhetnek-e?
Ha felszínes vagyok, öncélú és figyelmetlen üröm van benne, mert a gyapjú nemezelődik; a szavak akadoznak; a tészta keletlen, sületlen, ízetlen lesz; a könyvek folyton leborulnak; szeretteimmel pedig nevetés helyett veszekedés zaja tölti be a teret.
Figyelmem ajándéka az ÖRÖM.
Halk visszhangot hallat, ha kész vagyok elcsendesedni, hallhatóvá válik.💗🌷💗