A szépség ott van..
minden pillanatban, minden tűnő árnyban, a Holdvilágban, a Napsugárban.
A Föld befogadásában, a víz változásában, a levegő áramlásában a tűznek lángjában és parázsában.
A kacagásban, a könnyekben, a kezekben, a szemekben.
A szépség ott van kezdetben és végben. Látható és hallható. Van, hogy kézzelfogható.
Lelkedig ér hívó szava, tükröt tart, hogy lásd meg magad.
Engedd, hogy felfedje titkait…
Az jutott eszembe, hogy van, ami változatlan:
Az eredendő, az Örök szépség(e).
A mozgást, a változást, a különbözőségeit, mi teremtjük köré. Ettől válik élővé, ettől lesz a hétköznapokban is megragadható, és oly módon szerethető, hogy vágyunk a vele való azonosulásra🌷