KenderKóc

Az önfeledt táncból a reggelire hívó csengő szava zökkentette ki. Várta már a terített asztal: a frissen sült kalács, a pohár tej. KenderKóc faluban, ki-ki a maga házában, együtt reggelizett. Ott ült az asztalnál Anya, Apa és a gyerekek. A kislánynak nem volt még testvére, így hárman ülték körbe az asztalt ezen a reggelen is…. Tovább »

Ha nyílnak a virágok, színük, illatuk magával ragadó.Az elsőknek, a bátraknak van a legnagyobb erejük💗Beszippantanak💞annyira, hogy eggyé lehet válni velük.Lélegezzünk mèlyeket!... Tovább »

... Tovább »

Mese, mese mátka pillangós madárka… KenderKóc egy falu, a világ végétől alig néhány lépésnyire. Ott, a hegy tetején, egy piciny házikóban látta meg a napvilágot egy leányka. Születésekor, ragyogott a nap és örömükben hangosan csiviteltek a madarak, zengett az erdő, a mező. Mindenki boldog volt, hogy új kis lény érkezett a földre.  KenderKócot különös lakók… Tovább »

Anya, kérlek bújj még kicsit mellém…(Anya néz, aztán befészkeli magát a pici ágyba, karját feje alá teszi és becsukja a szemét, fáradt) Suttogva…Anya, anya tudod, hogy neked mindig olyan finom Anyaillatod van..Anya csukott szemmel, érzi amint mellkasát elönti a forróság, amit csak ettől a pillanattól kaphat, és pilláin apró könnycsepp jelenik meg…Sssss…húnyd le kis szemed…(lehúnyja,… Tovább »

Amikor babákat készítek, gondolatokat vetek papírra, elkészítek egy finom keltkalácsot, rendet rakok a könyvespolcon, együtt vagyok azokkal, akiket a legjobban szeretek az nekem ÖRÖM, mert jelen vagyok abban, amit csinálok, mert pont ott van a figyelmem, ahol vagyok, amire és akire szánom. Felmerül a kérdés..Vajon ismerem-e a titkukat?Megszemléltem-e Őket? Megtanultam-e, hogy Lényegük az apró részletekben… Tovább »

9 hónappal ezelőtt fogalmaztam meg az alábbi sorokat: “Úgy döntöttem, gyalog megyek tovább…lépésről-lépésre…mint a babám,aki negyedikként épp oly ámulattal tölt el,mint a többiek….hajthatatlanul próbálja felfedezni a világot 🙂 Körülnézek a Szabadban 🙂 Megígérem magamnak,hogy a szépet fogom észre venni,és ha elesem majd sírok,de tovabbmegyek éppen úgy, mint most a legkisebbem :)” Mostanra, legkisebbem már fut… Tovább »

Az időjárás, gyönyörű volt ma délután. Két kicsi gyerekemmel az egész délutánt a kertünkben töltöttük. Igyekeztünk, hogy mire Apa és a Tesók hazaérnek, már rend legyen. Összeszedtük és vödörbe tettük a fák elszáradt terméseit, kévébe kötöttük a lemetszett ágakat, kicsikocsiba tettük a maradék tüzifát, kiszedegettük a földből a bátor, zöldellő tyúkhúrokat és büszkén kopogtattunk az… Tovább »

A föld melegen sóhajt.. Utolsó fehér hófoltjait, mint a múlt emlékét őrzi,  lassanként az is párává lesz. Meleg lehelletét belélegezve, felfűti didergő lelkünket. Adjuk át magunkat az ébredés, a felismerés lehetőségének. Legyünk odaadók, akár a természet, aki létezésével inspirálja belső lélekerőinket.  Nem kér és nem hív, nem követel és nem siet, nem vár el csak… Tovább »

Szeretettel Üdvözöllek! Nem véletlen, hogy éppen a mai napon, születik meg az első bejegyzésem. NŐ vagyok.  A blogírás, mint lehetőség egy ajándék, Magamnak. Egy apró figyelmesség azért, hogy létezem. Az írás az, amiben kiteljesedek, mert minden ami éles, és durva a hétköznapokban, az a szavak segítségével lággyá, finommá válik, így lesznek feldolgozhatók a nehézségeim. Az… Tovább »