Mielőtt leírnám a szerintem fontos összetevőket, azt a tanítást osztanám meg Veled, ami évekkel ezelőtt belémvésődött.
(Nem szó szerint idézem, csupán az esszenciáját).
Amikor rálép az ember arra az útra, amin járva másként látja a világot(ez, az öntudatra ébredés)először nem kell a környezete orrára kötnie, hogy felébredt. A cselekedeteit, viszonyulásait, megnyilvánulásait kell áthassa az új erő. A környezet érzi a változást, rá fog kérdezni, de nincs szükség hosszas magyarázkodásra..
Minden “itt és most” pillanatunk arról fog szólni, ahol tartunk, ahova az önmunka során eljutottunk.
Meggyőződésem, hogy az életünket nem feltétlenül kell sarkaiból kifordítani. A cselekedeteink, viszonyulásaink, megnyilvánulásaink minőségén mélységeiben fogunk alakítani.
Láthatatlan lépéseink:
1. Felismerjük céljainkat, küldetesünket.
2. Meghúzzuk határvonalainkat. Ez tesz láthatóvá😊
3. Tervet készítünk. Így a célt nem tévesztjük szem elől, és az idő sem folyik ki a kezünkből.
Az egészre tekintsünk úgy, mintha mindig is ez lett volna az életformánk, hisz ott hordozzuk magunkban, és az önnevelés segít, hogy lefejtve a hagymahéjakat ráleljünk lényegünkre😊
Az eszközök feltárásán dolgozom, rendületlen híveként annak a szemléletnek, hogy a hétköznapok mélységeinek megélése, művészet.
Köszönettel tartozom, a kérdésért egy olyan Embernek, akinek a a világhoz, embertársaihoz való viszonyulása példaértékű.🌷
Kommentek