KenderKóc apraja az ebédre hívó harangszó előtt a falu határában nyargalászott. Felfedezték az erdő titkokat rejtő üregeit, legurultak a domb tetejéről, lábukat lógatták a tiszta, hűs vízű patakba.
Volt köztük egy kislegény, akinek születésekor úgy álltak a csillagok, hogy nem hogy fecsegésre, de még beszédre sem tudta nyitni a száját életének első néhány évében. Az Égi országból a Földre vezető úton, olyan irgalmatlan sebességgel haladt, hogy elveszítette a kulcsot, ami erre a képességére nyíló kaput nyitja.
Szőke hajfürtjei lágyan omlottak vállaira; nagy, kerek szemei kíváncsian fürkészték a világot. Mozdulatai lassúak, és óvatosak voltak, keze-lába feszes, izmokkal barázdált volt. Ha felkorbácsolódtak lelkének hullámai, futásnak eredt, futott és futott míg nyugalomra lelt.
Így történt azon a napon is, amikor KenderKóc gyerekserege felfedező útra indult a falu határába. Kis hősünk is csatlakozott. Ekkor, még nem is sejtette, hogy milyen különös kalandokat él majd át, ezen a verőfényes délelőttön. (…)
Ha érdekel a történet folytatása, vagy szívesen olvasnád egyéb írásaimat, szeretettel várlak legközelebb is itt, vagy KenderKóc facebook oldalamon is.
Örömteli napokat kívánva: KenderKóc (Antoni Adrienn)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: