A legfontosabb a türelem, gondoskodás, az odafigyelés és elengedhetetlen a kíváncsiság..
Így indulhatna egy gyermeknevelési tanácsokat felsorakoztató bejegyzés, de ezt a pár sort most, a kenyér elkészítési folyamatának szentelem.
Örömmel ételt készíteni egész más, mint rutinból. Felfedezni az alkotó elemek sajátosságait, figyelni alakulásukat rengeteget adhat az embernek.
Régről hordoztam a vágyat, hogy kovásszal készítsek kenyeret.
Ehhez, szándékra és az első kanál lisztre, vízre volt szükség, hogy egy üvegbe tegyem és elkezdődjön az alkotás, az érés folyamata. 6 napon át etettem a kovászt naponta kétszer is, ha éhes volt, ezt ecetes illata sejttette. Állandó hőmérsekleten tartottam és láttam, ahogy egyik etetéstől a másikig duplájára nőtt.
Az anyakovász elkészült. Már csak 18 órára volt szükség, hogy kóstolhassunk.
Az anyakovászból és a kenyérhez való lisztből elkezdődött a legizgalmasabb rész számomra, amikor az első kenyerem kialakításán dolgoztam. Dagasztás közben látható volt, milyen szépen simul össze a liszt, a víz. Minél többször forgattam a kezeim között annál homogénebb lett, a végén pedig magától vált el a dagasztó edény falától.
A tavaszi nap meleg sugarain kelesztettem utoljára, hogy aztán sülhessen..
“Kiabált a kenyér: Vegyél ki, vegyél ki, már régen kisültem!”
Szót fogadtam. Jól tettem.
Kívül piros, belül puha magos kenyérre leltem. Forrón felvágni, azt nem szabad. Most, már ezt is megtanultam.
Az vagy, amit megeszel😊
Hmmmm…
Örömteli alkotást kívánok a hétköznapokra, szeretettel: KenderKóc